KORRUPCIÓRÓL ÁLTALÁBAN

Korrupció eredete és okai

Magyarországon a politikai és gazdasági átalakulást széles körben elterjedt korrupció kísérte. Az erőforrások szűkössége, illetve rossz elosztása, a túlbürokratizált jogi és közigazgatási rendszer, valamint a kölcsönös szívességek hálózata továbbra is a korrupció strukturális előidézői. A társadalom jelentős változásokon ment át, ami aláásta az általánosan elfogadott viselkedési normákat (erkölcsök lazulása) és erősítette a korrupciós tendenciákat. Ezenkívül a tervgazdaságról a liberalizált piacgazdaságra való áttérés néhány szektorban megváltoztatta a korrupt magatartás alapjául szolgáló struktúrát. A szocializmus hiánygazdaságában a korrupció útja a vevőtől az eladóig vezetett a korlátozottan rendelkezésre álló áruk és szolgáltatások (minőségi élelmiszerek és importtermékek) megszerzése érdekében. A rendszerváltozást követően a korrupció számos szektorban (üzleti élet, közbeszerzések, stb.) az eladótól (vállalkozó) a vevő (ügyfél) felé irányul.

Empirikus adatok

Az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikai rendszer tartalmaz adatokat a Büntető Törvénykönyv (Btk.) XV. Fejezetének VII. és VIII. Címében meghatározott közélet tisztasága elleni bűncselekményekről (nevezetesen a vesztegetésről és a befolyással üzérkedésről). Az elmúlt 15 év során a felderített korrupciós bűncselekmények száma 400 és 1000 között mozgott évente, néhol a számok hirtelen “megugrását" mutatva (pl. 1991-ben 344, 1992-ben 782, 2005-ben 955 és 2006-ban 480).

A fenti adatokból nem lehet messzemenő, illetve egyértelmű következtetéseket levonni a korrupció jelenlegi magyarországi helyzetére nézve, hiszen azokat a következő tényezőket figyelembe véve kell értékelni: a) A tágabb értelemben a korrupt magatartás körébe sorolható bűncselekményeket (pl. a hűtlen kezelést vagy a hivatali visszaélést), a rendszer nem tartalmazza. b) Tekintettel a korrupció igen magas fokú rejtettségére, a vesztegetésre és befolyással üzérkedésre vonatkozó adatok (pl. 2006-ban 480) a ténylegesen elkövetett ilyen jellegű törvénysértések csupán töredékét tükrözik. c) A számok hirtelen “megugrása” (pl. 2005-ben 955 és 2006-ban 480) szokványos jellemzője a kis statisztikai halmazoknak, azonban nem tükrözik a korrupciós bűncselekmények dinamikáját. Egyetlen, több bűncselekményt is magában foglaló eset is befolyásolhatja a statisztikai adatokat. d) Az éves számok a korrupciós bűncselekményeknek csak azt a hányadát tükrözik, amelyről az adott év vonatkozásában adatok állnak rendelkezésre (itt azt az évet kell érteni, amelyben pl. vádemelés történt). Összességében a rendelkezésre álló adatok ilyen korlátozott volta azt sugallja, hogy a felderített korrupciós esetek csupán kis hányadát képviselik a ténylegesen előforduló korrupciós gyakorlatoknak, amelyek többsége felderítetlen marad.

A Transparency International (TI) korrupció érzékelési indexe (CPI) alapján Magyarország helyezése és pontszámai az elmúlt hat évben szinte változatlanok maradtak.

A 2006. évi Gallup Korrupciós Index (GCI) szerint Magyarország a 78. helyen áll (az 1-től 100-ig terjedő skálán elért 84 ponttal). Magyarországot a felmérések által vizsgált többi közép-, illetőleg kelet-európai, politikai átmenetet átélt országnál – Észtország, Szlovénia és a Cseh Köztársaság kivételével – kevésbé tartják korruptnak. A Világbank üzleti környezetről és vállalati teljesítményről végzett felmérése (BEEPS) szerint a cégek 10 százaléka állítja, hogy gyakoriak a nem hivatalos kifizetések (ez a szám a 2002-es adatok fele), és a cégek 25 százaléka jelezte, hogy a korrupció problémát okoz az üzleti életben (míg 2002-ben 20 százalékuk).

A korrupció fő területei

Magyarországon a korrupció leggyakoribb formái adminisztratív jellegűek, illetve a politikai és gazdasági érdekek összefonódásából adódnak. A rendőröket, adóellenőröket, vámtisztviselőket gyakran vádolják csalással, illetve érik tetten ilyen típusú törvénysértésen, nem utolsó sorban a belső ellenőrzési mechanizmusok erősítésének köszönhetően. A egészségügyi rendszerben számos orvos használja a közkórházak berendezéseit saját előny, bevétel szerzése céljából. A felmérésekre válaszolók 77 százaléka vélte úgy, hogy “bevett” szokás hálapénzt vagy borravalót adni a kórházi orvosoknak olyan ellátásért, amelyre egyébként ingyenesen lennének jogosultak. Ezt legtöbb esetben sem a betegek, sem pedig maguk az orvosok nem tekintik törvénybe ütköző gyakorlatnak. A közvélemény szemében a rendőrök – különösen a közúti ellenőrzést végzők, az adócsalásokat és kábítószerekkel kapcsolatos ügyeket vizsgálók, a vám- és pénzügyőr ügyintézők hozhatók kapcsolatba a korrupcióval. A válaszadók 39 százaléka tekinti bevett gyakorlatnak a közlekedési szabálysértésekért járó bírság elkerüléséért való fizetést, és 28 százalékuk gondolja "jellemzőnek" az árucikkek behozataláért és kiviteléért történő vesztegetést. Bevett szokás fizetni a gyors nyilvántartásba vételért, bejegyzésért a földhivatalokban vagy az engedélyező hatóságoknál, különösen a közlekedéssel összefüggő területeken.

A pártokkal, politikusokkal, polgármesterekkel is összefüggésbe hoznak törvényellenes és korrupt ügyleteket. Egyes tanulmányok felhívták a figyelmet a kampányok és politikai pártok törvényellenes finanszírozásának egyértelmű bizonyítékaira. A finanszírozásért cserébe a pártok – megválasztásuk esetén – kedvező kormányzati politika és szerződések segítségével járhatnak el a finanszírozók érdekében. Gyakran napvilágot látnak privatizációs, koncessziós eljárások, közbeszerzési pályázatok terén elkövetett szabálytalanságok, és az ezekben érvényesülő átláthatatlan gyakorlatról is sokat lehet hallani. Egyes aggályok szerint ezek a közpénzek végül magánzsebekbe és politikai pártokhoz kerülnek a pályázatokat és szerződéseket elnyerő, a pártokhoz közel álló üzleti vállalkozások révén.

(Forrás: Korrupciós kockázatok Magyarországon - Nemzeti Integritás Tanulmány)